Ritka alkalom, amikor egy műfaj megszületését és kibontakozását egyes szám első személyű beszámolókon keresztül ismerhetjük meg. A Nyájas Olvasó most egy ilyen, saját élményekből táplálkozó könyvet tart a kezében a magyarországi playback-színházak 1992 óta íródó történetéről.
Szerzői lelkes kísérletezők, akik nem riadnak vissza, nem félnek az ismeretlentől, hanem tehetségük szerint felfedezik, megismerik azt. Talán ez a vállalkozó szellem, ami a műfajt hazánkban is megteremtette és két évtizede élteti, amióta emberek százai hallgatják színházi estéken a nézői hangulatokat, történeteket, hogy azután képeket, jeleneteket rögtönözzenek belőlük a színpadon, arcjátékuk, testük, beszédük, énekük felhasználásával.
Playback-színházi előadással találkozhattunk már klasszikus színházi térben, iskolában, gyermekotthonban, pszichiátrián, addiktológián, börtönben, hajléktalanszállón, menekültek között és sokfelé – azonban aligha akad olyan ember, aki ezek mindegyikén jelen lett volna. Munkánk egyik célja ezért, hogy az érdeklődőknek kötetbe gyűjtve, átfogóan mutassuk be a magyar nyelvű és magyarok által életre hívott playback-világ sokszínűségét, nyitottságát, kapcsolatteremtő készségét, különleges hatásait.
A könyv szerkesztésében vezető szempont volt, hogy a magyarországi playback-színházi szcénát úgy láttassuk, ahogy a néző a valóságban találkozhat vele, egyes kérdésekben akár társulatonként eltérő, egyedi szakmai, elméleti, színházi koncepciók szerint. Ezért lehetséges, hogy egyes kérdésekben a szerzők eltérő értékeket, célokat fogalmaznak meg.
Egy példával, ilyen az „itt és most” jelenségének kezelése. Több szerző úgy véli, a néző által elmesélt történet rögtönzött előadásában az „itt és most” teremtett valóság az improvizációs színház lényege, ami nézőnek és játszónak egyaránt közelebb hozza az eredeti élményt. Más szerint azonban a történet színpadi bemutatása egy bűvös „ott és akkor” felé repíti a nézőt, kiragadva őt a rideg jelenből. Bár ezek ellentétes irányultságok, nem lehet közülük aszerint választani, melyik volna a jó vagy helyes megoldás. Hiszen a személyes történeteinkkel való közös színházi játék szabályai úgy igazak, ahogy a szerelmes kapcsolatokéi: bár általánosan tudjuk jellemezni, mi a szerelem, a konkrét viszony mindig két ember között elevenedik meg, az ő szándékaik, szokásaik, értékeik, kifejezéseik szerint.
Reméljük, hogy ez a könyv nemcsak sokak érdekes olvasmánya lehet, hanem olyan olvasókhoz is eljut, akiket a playback-színház kipróbálására, továbbgondolására, fejlesztésére, oktatására serkent.
Végül szeretnénk kifejezni köszönetünket a könyvben szereplő játékmestereknek, színészeknek, zenészeknek, nézőknek színházi aktivitásukért – valamint az Európai Uniónak és az Európai Szociális Alapnak anyagi támogatásukért, akik nélkül most nem lenne „szöveg”-technikával eljátszott történetünk.
Reméljük, hogy ez a könyv nemcsak sokak érdekes olvasmánya lehet, hanem olyan olvasókhoz is eljut, akiket a playback-színház kipróbálására, továbbgondolására, fejlesztésére, oktatására serkent.
Végül szeretnénk kifejezni köszönetünket a könyvben szereplő játékmestereknek, színészeknek, zenészeknek, nézőknek színházi aktivitásukért – valamint az Európai Uniónak és az Európai Szociális Alapnak anyagi támogatásukért, akik nélkül most nem lenne „szöveg”-technikával eljátszott történetünk.
Budapest, 2013. december
Oberth József és Simon P. Györgyi
szerkesztők
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése